Vajon meddig tart még a rossz idő

Ma reggel azt hittem káprázik a szemem, amikor kinéztem, és sötét felhők gyülekeztek. Az érzések is bennem azzá váltak a mai napot illetően. Bosszantott hogy a terveim mára dugába dőltek, és hogy újra tervezhetek. Hogy miért?

A mai program

Persze melyik nap is eshetne az eső, ha nem a heti egyetlen szabad napomon. Már olyan régen jártam a piacon, így elhatároztam, hogy miután a gyerekeket útnak indítottam itthonról, elmegyek a piacra körbe nézek. Amúgy is kellene egy két dolgot haza hoznom, mert se gyümölcs, se zöldség nincs itthon. Ilyentájt, a hét közepe felé már igen csak ki szoktam ezekből fogyni, és inkább a hétvégére hozok frisset mikor mindenki itthon van. Mondanom sem kell, hogy mennyire utálom a pénteki bevásárlást, mikor millióan vannak mindenhol, és délután 5 órakor már egy nyamvadt sárga répát sem kapsz, mert mindenki úgy vásárol mintha az élete múlna rajta.

Szóval a mai napra vissza térve arra gondoltam még a tegnapi verő fényes napsütéskor hogy elmegyek a piacra, nem mellesleg a hétvégi almás pitéhez kellett volna almát vásárolnom. A terveim között még az is szerepelt, hogy elmegyek és végre keresek magamnak nyugodtam gyerekek nélkül egy normális sportcipőt, mert a régi már igen csak strapált, és jó lenne valami normálisat vásárolni. Persze az hogy én gyerekek nélkül menjek valamerre igen csak nehézkes, mert a párom szinte soha nincs otthon.

Mi lesz ma

A piac már ugrott, annyi haszna volt a mai napnak egyenlőre, hogy a gyerekek után elmenten a bevásárló központba, és ott vettem mindent ami kell, így a pénteki csúcsforgalmat megúszom majd, mert maximum kenyeret kell esetleg hazahozni. Azért meg már biztosan nem fogok oda menni. Aztán hazajöttem, azóta is szakad az eső odakint persze, így a nap további részének is annyi azt gondolom.

Most főzök, ha az idő már nem engedte, hogy kint legyek, és abban reménykedem, hogy délután lesz még egy kis időm, és napsütés arra, hogy eljussak cipőt nézni.