Újra nyeregben…

Jó dolog itthon főzőcskézni, és vezetni ezt a kis gasztroblog-kezdeményt. Nem is kicsit! Viszont, akárhogy is, de egyre jobban hiányzott már, hogy a mindennapjaim része legyen, hogy emberekkel találkozom. Erre pedig a legkézenfekvőbb megoldás egy munkahely.

Én valahol a kettő között választottam magamnak egy utat azzal, hogy a bedolgozást választottam. Nem megyek bele részletesen, hogy mit a feladat maga, mert annyira nem érdekes. Lényeg, hogy élvezem, és kielégíti a szociális igényeimet. Nem utolsó sorban pedig hagy időt arra, hogy a szabad napjaimon újabb és újabb recepteket próbáljak.

Persze meggazdagodni sem fogok ebből az állásból, de szerencsére emiatt nem kell aggódnom. Csak finomakat főznöm! Azt pedig imádom, úgyhogy egyelőre kereknek tűnik a világ. Nagy örömömben már el is kezdtem mindenféle töményen csokis sütemény recepteket keresni, hogy valami jót és különlegeset gyúrjak össze belőlük. Talán valamivel lassabban fognak megvalósulni az ilyen ötleteim, de nem hiszem, hogy annyira drasztikusan csökkentené a blogra maradó időmet ez a bedolgozós munka, hogy bármelyik olvasómnak feltűnhetne.

Úgyhogy olvassatok továbbra is szorgalmasan, én pedig még szorgalmasabban hozom nektek a különböző saját és félig saját ötleteket. Amíg nincs új, addig pedig irány a mosogató vagy a tűzhely, nehogy arra ne maradjon idő!