Játékboltos verzió az igazi Swarovski ékszerek helyett a farsangi jelmezhez

Az egyik kedvenc ünnepem volt gyerekkoromban a farsang. Egy beöltözős buli olyan időkből, amikor még nem tudtuk, hogy mi az a halloween de legalábbis semmiképpen sem vette át a beöltözős móka idejét. Ma már persze gyerekkel és családdal nem én öltözök be ilyenkor, hanem a lányunk, akinek minden ében valami igen fura ötlete támad. Még szerencse, hogy a feleségemnek van egy csomó varrónő barátnője, így nem kell azzal a problémával szembesülnünk, hogy esetleg a jelmez nem elérhető sehol sem a városban vagy már valaki más kivette. Mondjuk utóbbira igyekszünk minden évben figyelni, nehogy már valami sablonos megoldás szülessen. Idén mondjuk sikerült beválasztani egyet, de ez inkább annak tudható be, hogy nem volt könnyű a sok szokásosan bonyolult ötlet között mazsolázni, így végül idő szűkében kénytelenek voltunk beválasztani egy boszorkányt. Égünk is miatta, hogy idén csak ennyire futotta, de sajnos a nagy kreativitás közben elfelejtettünk megvalósítani is. Na mindegy, jövőre már bőven lesz miből válogatni.

Szóval annak érdekében, hogy legalább ezt a kevéske egyediséget bele tudjuk csempészni a dologba idén is a varrónő barátnők kezébe adtuk a dolgot remélve, hogy ők azért kihoznak belőle valami szokatlant, izgalmasat. Nem is kellett csalódnunk, tényleg remek kis anyag született végül, bár nem volt egyszerű menet. Az erőletett egyediségünk ugyanis olyan alapanyagokat kívánt meg, amiket nem minden sarkon lehet beszerezni. Így aztán heti rendszerességgel vált legalább egy napi programommá az alapanyagokért való rohangászás a városban, hiába na a gyerekekért mindent. A helyzetet tehát kissé árnyalták az efféle közjátékok a francba is kívántam már a végére ezt a nagy egyediség mániánkat, de már célegyenesben volt minden, kár lett volna veszni hagyni a dolgot! Így aztán eljutottunk oda, hogy három nappal farsang előtt egy hollywoodi filmgyárat is megszégyenítő színvonalú boszorkányjelmezünk volt. Nem kis örömködés volt otthon, amikor hazaállítottam aznap este a kész termékkel és felpróbálta a címzett. Nem is kellett pár hétig szűkölködnöm legalább finom kajákban, igyekeztek a kedvemre tenni a befektetett nagy rohanásom jutalmaképpen.

A kiegészítőkkel még vacakoltunk egy picit, egy boszorkánynak nyilván gyöngyök kellenek és egyebek, így aztán elkezdtük még ezt az utolsó kérdéses ügyet is felgöngyölíteni. A lányom valahol a héten éppen hallott róla, ezért azt mondta, hogy neki Swarovski ékszerek kellenek. Kicsit ki kellett ábrándítsam, hogy ez most aligha jó ötlet, tekintve, hogy egy estére nem a leggazdaságosabb egy ilyen kiszerelés beújítása. Így aztán néhány játékboltos „szépséggel” pótoltuk az egyébként tényleg kifogástalan szettet. Próbáltam valahogy leplezni az igazságot, de a fürkésző szemekkel szemben aligha volt esélyem. Kissé elhamarkodott kijelentést tettem magamnak, amikor azt mondtam, hogy nem lesz nehéz ügy ezt a kis „káprázatot” előállítanom. Így végül kisebb szemrehányások közepette, de készen állt minden a nagy napra.

Szeretem ilyenkor legalább az ünnepség elején felmérni a terepet. Egyrészt hátha szembejön valami tényleg ötletes megoldás, másrészt azért ott tombol még valahol a gyermeki énem, amelyik élvezettel nézegeti a bizarr vagy éppen különleges ötleteket, jelmezeket. Mint mindig idén is komoly hangsúly került a jelmez szépségverseny megnyerésére. Mondhatni nagy presztízs volt ez erre az évre, ha már ekkora melót fektettem bele a dologba. Eleinte féltünk tőle, hogy az ötletesség hiánya miatt ez nem fog összejönni, de végül mindez alaptalannak bizonyult, hiszen a zsűri mégis a lányomnak adta az első helyet, meg az ezzel járó tortát is. Ez aztán szépen az osztály áldozatául esett de hát kit érdekel? A siker megvolt, én meg ráadásul addigra már jó messze jártam. Pihentem és örültem, hogy sikerült megmenteni ezt a farsangi boszorkánykodást. Érdekel a palacsintasütés? Íme egy érdekes történet arról, hogyan lehet mindezt véghez vinni.